A megcímzetlen, üres boríték már évek óta a fiókomban hever. Még akkor dugtam oda, amikor véglegesen elmentél. Feltett szándékomban állt levelet írni Neked, ám tudtam, hogy ezzel nagyon sok fájdalmat okoznék anyának, ezért titokban intéztem mindent. Iskola után pár yenért vettem egy hófehér borítékot és egy szép, sárga papírt a közeli közértben. Nem akartam, hogy bárki is tudomást szerezzen arról, hogy levelet akarok írni Neked. Tudom, ostobaság volt, hisz fogalmam sem volt a címedről, de 12 évesen még tele voltam vágyakkal és reménnyel. Hittel. Hittem, hogy a levelem egyszer elér hozzád.
Végül sosem írtam meg. Az életem fejtetőre fordult, amikor betoppant az életünkbe Amu. Egy nagyon rendes férfi, aki igyekszik begyógyítani a sebeket anya szívén. Azokat a sebeket, melyeket Te ejtettél. Vajon te mit gondolhatsz erről? Én sosem haragudtam rád, tudod? A mai napig szeretlek titeket, pedig mindketten rengeteg hibát elkövettetek, azt mégis tudom, hogy engem őszintén szerettetek. Ezért lettem olyan, amilyen most vagyok. Nektek köszönhetem minden erényem. Vajon Amut kedvelnéd? Kiköpött mása Yamakasinak és Ayumu-sannak, így nem hiszem. Pedig jó ember. Kicsit lüke, de mindennél jobban szeret minket. Aztán persze az ő segítségével idő közben beláttam, hogy a "titkos tervem" egy nagy butaság, ám a borítékot és a papírt nem volt szívem kidobni. Hittem, hogy e levél egyszer még elérhet hozzád.
Még mindig szeretem Corneliát. Tudod, Viktorék kislányát, akiről folyton meséltem. De megszerettem az egyik osztálytársamat, Melaniet, és ez olyan érzés, mintha a szívem kétfelé húzna, ami baj, mert úgy érzem, szét akar szakadni. Nem akarom, hogy fájjon! Ja, nem, nem nekem, én bírom a fájdalmat: a lányokat nem szeretném megbántani. Ezért úgy döntöttem, elengedem Corneliát. Hiába voltam a barátja éveken keresztül, sosem tudott férfiként tekinteni rám. Azt szeretném, ha boldog lenne, és ezt úgy nem érhetem el, ha magamhoz láncolom. Ezt tőled tanultam. Sokáig nem értettem, hogy voltál képes magára hagyni anyát, de tőle is ugyanezt kérdeztem. Azt hiszem, már kezdem érteni. Azért engedted el, mert tiszta szívedből szeretted, ugye? Valószínűleg tiltakoznál, ha olvasnád ezeket a sorokat... De hidd el, tapasztalatból mondom, hogy ezért történt. Ha Corneliát elengedem, csak a hit marad. Egy új szerelem hite. Én hiszem, hogy képes vagyok szeretni Melaniet, és még mindig hiszem, hogy ez a levél egyszer elérhet hozzád.
Felnőttem. Eltelt 18 év, mióta összehoztalak titeket. Mert anyu mindig ezt mesélte. Hogy én voltam az, aki miatt annyi szép, közös percet megélhettetek. Vajon te mit gondolsz? Nem tudhatom. Sosem tudom meg... Szebb napok köszöntöttek ránk, de a fájdalom nehezen múlik. Ezek a sebek, amiket magunkon hordozunk mi hárman, vajon begyógyulnak valaha? Én úgy érzem, nem. Habár a nyár gyönyörű, a tanulmányaim jól haladnak, és anya is sokkal többet mosolyog, a szenvedésünk nem akar elmúlni. Azt hiszem, sosem leszünk szívből boldogok. De hiszem, hogy egyszer ez a levél még elérhet hozzád.

Köszönöm, hogy felneveltél, hogy játszottál velem és szerettél! Hogy kijöttél elém, amikor Thobari-sensei hazahozott minket, és megvigasztaltál, ha szomorú voltam. Neked köszönhetem, hogy fel tudtam nőni, hogy erővel és önbizalommal tekintek a holnapba. Neked köszönhetem, hogy sikerült barátokra szert tennem. Neked, és annak, hogy elmentél. Nagyon hiányzol! Nem is emlékszem, hány szülinapomon kívántam, hogy gyere vissza hozzánk, pedig tudom, hogy semmi nem változna. Elmentél, de a szívedből itt maradt egy kis darabka, az a darabka, amely annyira szerette anyát, és amely azt akarta, hogy mindannyian boldogok legyünk: Én. És megígérem, hogy beteljesítem ezt a vágyad, boldoggá teszem anyát, és tisztességes, teljes életet fogok élni! Hinnem kell, hogy egyszer mindenki megtalálja a boldogságát, s akkor a megsebzett szívünk újra elkezd dobogni. Lélekben mindig egy család leszünk, ám most mennem kell tovább. Meg kellett írnom ezt a levelet, mert éveken át hittem, hogy egyszer majd elér hozzád. Helyette inkább egy angyalt küldök, és egy néma imát. Megkérem őket, hogy teljesítsék a kívánságaid, hogy sikerüljön neked is tovább lépned. Mert ez az élet rendje, dönteni, és nem nézni vissza. Te döntöttél. Nem fordulhatsz meg. Hiszem, hogy a kívánságaim elérnek hozzád és hiszem, hogy mindig velem leszel. A vérünk egy, ezt sosem felejtem!


Ám a borítékot nem címzem meg, mert tudom, hogy e levél sosem ér el hozzád, apa.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés