Natalienak van egy különleges, kissé rossz szokása, amit sajnos Naru rosszul megfogalmazott magyarázatának köszönhetünk: Nat ugyanis úgy mutatja ki, hogy bízik valakiben, hogy a szeretet jeleként megcsókolja. Szeretném nektek kicsit szösszenet, kicsit reagszerűen összeszedni, hogy Nat már kiknek adott szájrapuszit és milyen körülmények között. :)

Naru:

- Figyeljen, Narumi bácsi... -fordult oda a kislány a nála jó pár fejjel magasabb férfihoz, a kanapén ülve. A lemenő nap sugarai vörösre kaszabolták az aprócska kunyhó falait, a körülöttük magasló lombkoronák levelei táncoltak a fénnyel. Néha a szél is beszállt a keringőbe, simogatása nyomán kacagtak a lombok.- Mit is mondott, honnan tetszett jönni?
A férfi felvonta a szemöldökét és a kislányhoz fordult. Eddig a kezébe nyomott teával volt elfoglalva, próbálta kielemezni a barna löttyből, aminek a tetején fura levelek úszkáltak, hogy ez most mérgező, és Natalie el akarja tenni láb alól, vagy ez nála a vendégszeretet? Vívódott magában, hogy legyen udvariatlan és tegye félre, vagy kóstolja meg, úgyis ismerik már a kórházban? A kérdés viszont ürügyet adott neki a nem kívánatos szagforrás félretolására.
- Natie, mondtam már, hogy hívj csak Narunak! -mosolygott rá a kislányra, aki erre sértődötten felhúzta az orrát.
- Jó, de én is mondtam, hogy ne tessék Natienak hívni. Az olyan dedós! -nyafogott.
- Jó, legyen. Bármi történjék, te Narunak fogsz tegezni, és bármi történjék, én Natnak hívlak. Áll az alku?
Azzal a férfi a kislánynak nyújtotta a kezét egy baráti pacsira, kézfogásra, egyéb gesztusra. Natalie bizalmatlanul vette szemügyre a békejobbot. Kicsit elámult a huszonéves férfi nagy, vonalakkal átszőtt tenyerén, puha, meleg, mégis határozott ujjain, ahogy közéjük csúsztatta a saját, aprócska mancsát. Naru egyből ráfogott, aztán egy udvarias csókot lehelt rá, amitől a kislány egyből elpirult. Olyan 6-7 éves forma lehetett, hosszú, fekete hajjal, koszos, szürke egyberuhában. De a kunyhója barátságos és otthonos volt, meglátszott rajta a felnőtt, női kéz munkája, holott a kislány évek óta egyedül élt.
- A, jut eszembe, hogy a kérdésedre válaszoljak: a városból jöttem. -mondta a férfi, s újra felvette a csészét az asztalról, hogy elmerüljön az elemzésében.
- És tényleg magával tet... Szóval, tényleg magaddal viszel?
A válasz egy széles és magabiztos mosoly volt, amitől a kislány szíve valamiért kettőt dobbant egy helyett.
- Hallottam legendákat rólad a városban, és ha igaz, hogy kardforgatást tanulsz, akkor a csapatomban a helyed. Nagyon szeretném, ha csatlakoznál az unokaöcsémhez és egy másik tanítványomhoz. Hárman igazán elsöprőek lennétek. De szerintem ez túl sok infó neked, ha eljön az ideje, minden részletet elmesélek, kölyök.
Nagy, meleg tenyere a kislány fején puffant, kedvesen összekócolva annak hajzuhatagát. Natalie felnevetett a barátságos gesztustól. Nem tudott nem bízni ebben a lökött, fura fickóban, aki alig egy órája bedörömbölt az ajtaján, hogy wc-re kell mennie, mert már nagyon kell és nem bírja ki. Hónapok óta ő az első ember, akivel kommunikál. Lepislantott a tenyerére, mely az előbb még Naruéban pihent.
- Naru, figyelj, ha az emberek bíznak egymásban, vagy ígéretet pecsételnek le, akkor megfogják egymás kezét?
- Hm? Ja, vagy smaciznak - nevette el magát a kérdezett.
- Smaciznak?
- Csókolóznak. Nem tudod, mi az?
A kislány csak hosszabb merengés után válaszolt.
- De, olvastam már róla. Amikor a néni meg a bácsi összeérintik az ajkaikat, ugye?
- Nahát, te tudsz olvasni? Egyébként igen. -Naru mély levegőt vett és beleszürcsölt abba a taszító löttybe.
- Egy kicsit, de leginkább képeket láttam újságok oldalain, vagy könyvek borítóján. Tehát, ha valakiben megbízom, akkor adjak egy puszit a szájára?
- Csak ha fontos neked. Tudod, a csók egy bonyolult gesztus, de lerövidítve... Igen.
Natalie mélyen elgondolkozott, mintha a csók új értelmet nyert volna a fejében. Tehát, ha fontos valaki neki, akiben megbízik és aki megígér neki valamit, akkor adjon neki egy szájrapuszit? Milyen bonyolult világ! Átfogta a térdeit és kíváncsian közelebb csusszant Naruhoz.
- És csak a lány csókolhatja meg a fiút?
A férfi visszaprüszkölte a tea második kortyát, pedig nem volt az olyan borzasztó. A kérdés ütötte tarkón, el is kezdett nevetni.
- Az Egyesült Államok mai törvényei szerint bárki megcsókolhat bárkit, nemtől és kortól függetlenül. Bár a kor egy kicsit macerás.
- Macerás?
- Ha én most megcsókolnálak téged, börtönbe zárnának, ahol jól elfenekelnének ezért.
- Elfenekelnének? -A lány szemei tágra nyíltak, mire Naru legyintett.
- Eeeerre majd visszatérünk, ha nagyobb leszel, jó?
Nem beszéltek többet, Natalie még mindig a gondolataival vívódott, a férfi pedig a teával bírkózott. Hosszú, sötétbarna tincsei néhol egészen a szemébe lógtak, mégis egy markáns, helyes keretet kölcsönöztek az arcának, melynek legvirítóbb részei a csillogó, tengerkék szemek voltak. Ehhez jött hozzá a kis gödröcske az arcán, ami akkor bukkant elő, ha a férfi szélesen mosolygott - ez pedig egy gyakori jelenség, ami még fiatalossá is tette az amúgy sem vén fickót. Bár kétségkívül helyesnek találta, Nat gyerekfeje inkább egy hőst látott benne, mint egy "jó pasit". A kanapé fájdalmasan megnyikordult, ahogy áttérdelt a férfi combjára, megtámaszkodott a vállain és egy puszival rátapadt Naru ajkaira. A szemei csukva voltak, ahogy azt látta és illik, Narué viszont tágra nyíltak a döbbenettől.
Valamit kicsit félremagyarázhatott.
Pár pillanatig tartó csoda volt ez, mert aztán a kislány vidáman visszacsüccsent a térfelére.
- Ez egy ígéret -mosolygott rá a férfira, aki jojózó szemekkel lefordult a kanapéról
- He? Naru? Naru! Naru!!


kisKippei:

- Nat!
Ijedten kapott a kislány karja után. Sikerült elkapnia könyöknél, de a lefelé zuhanó test lendülete kitépte a kezéből, ujjai végigszántottak az alkarján. A csuklójához érve rámarkolt, a kislány kézfeje épphogy nem csusszant át a markán, bár a helyzet még így is necces volt: Natalie lábai alatt 3-4 méter mélyen húzódott csak a talaj.
- Foglak!
A kislány félve sandított le a mély árokba, aztán fel Kippeire, aki még a kosarat is eldobta a kezéből. Az nagyot csattant a földön, a benne lévő almák szétgurultak, a többségük szét is loccsant. Az egekre, rá is ez vár! Szétesik, mint egy alma!
- Nat, nézz rám! -A hang kirántotta őt a gondolataiból. Felnézett, látta a bajtársát. Egy megrémült szőkét és egy aggódó, ám határozott, kék szempárt.- Megígérem, hogy nem eresztelek el, de most ide kell adnod a másik kezed!
Megígéri? Ez egy ígéret? Nem habozott sokat, felnyújtotta addig tétován lefelé lógó, másik karját, Kippei pedig némi helyezkedés után átfogta a kézfejét. Aztán csak egy nagyobb rántást érzett, és már ismét a vaskos faágon csücsült.
- Istenem... Ne ijesztgess... - A fiú erősen zihált, ő meg nem tudott egyebet, csak értetlenül pislogott. Olyan gyors volt ez az egész...
- Megmentettél...
- Egy bokaficamtól tuti -mosolygott rá a szöszi még mindig az előbb elvesztett lélekjelenlétét keresgélve.
Amaz csak vállat vont.
- Jó, de nézd meg, te hülye! Most odalett az a sok alma! -Mutatóujja hegyével lefelé bökdösött.
- Te vagy a hülye! -morrant rá a fiú kissé ingerültebben, mint tervezte. Gyorsan korrigálta is a hangsúlyt.- Inkább szedek még három kosárral pluszban, minthogy eltörd valamid.
A kislány határozottan elszégyellte magát a választól, bár ezt a fenének sem vallotta volna be, pláne nem a csapattársának. Egy ideig így ücsörögtek, Kippei a háta mögött támaszkodva és nagyokat sóhajtva, mint egy öregember; Natalie meg a sarkai között ülve, a térdeit támasztva.
- Figyelj -törte meg a fiú a csendet-, igaz, hogy még nem ismerlek olyan régóta, de egészen kedvellek. Vigyázz magadra egy kicsit jobban, oké? Thobari-sensei is megnyúz, ha lepottyansz mellőlem a fáról almaszedés közben, épp elég, hogy Yama kidőlt a láztól.
Natalie összeráncolta a homlokát, aztán egyszerűen csak kinevette a fiút.
- Mi olyan vicces? -kérdezett rá Kippei egy árnyalattal vörösebben.
- Csak eszembe jutott valami, amit Naru mesélt. De neked nem adok, mert valamiért rágondolok, és fúj... -Tovább nevetett.
- Na! Ha megbízol bennem, hát adj nekem is! -Dőlt közelebb a társa igencsak kíváncsi ábrázattal, nem is sejtve, Natalie mire készül. A kislány a következő pillanatban megtámaszkodott maga előtt és egy gyors puszival jutalmazta az elképedő fiú ajkait.
Beállt közéjük egy pár perces hatásszünet, aztán Kippei úgy hátratántorodott, hogy félő volt, most ő zuhan le mindjárt az ágról.
- Ez meg... Te meg... Miiit....?!
- Megbízok benned, szóval kaptál tőlem egy szájrapuszit -vonta fel a lány az egyik szemöldökét egyértelművé téve, hogy Kippei tök ostoba, amiért erre nem jött rá magától.
- Dee a csókot nem erre használjuk... -dadogta megzavarodva és fülig pirulva az idősebbik.
- Nem? -Most Natalien volt a sor, hogy meglepődjön.- Akkor mire?
- Hát az... Tudod... Például ott van Cornelia, meg én... -A fiú arca egyre vörösebb lett, ahogy elképzelte, hogy csak úgy, spontán, csókot ad a kislány ajkainak. Szinte már gőz tört ki a fülén, így inkább rálegyintett.- N-nem fontos. K-köszönöm, Nat.

kisYama:

 

kisCorni:

 

Thobari:

 

Oliver:

 

Gina:

még nem aktuális, majd :)

Ayumu: