SEBAJ, ahol az álomgyár működik || Hivatalos Magyar Honlap
A világunk kapuja
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
SzámláLó
Indulás: 2009-09-06
 
Igaz történetek
Igaz történetek : Forgó fiú

Forgó fiú

Dóri  2015.05.24. 00:55

Luka és Kaito kapcsolata a jelenben mélyebb egy egyszerű barátságnál. A közös múltjuk, mely annyi örömmel, fájdalommal, bizalommal, dallal és repüléssel teli, már jóval azelőtt elindult, hogy a tragédia elkezdődött volna. A függöny most felgördül...


A temetés óta nem találkoztak. Kaito egyetlen próbára sem ment el, pedig a közösen írt színdarab bemutatójának napja egyre csak közeledett. Luka hiába próbált beszélni a fiúval, a szünetekben és tanítás után egyből felszívódott, és hiába hívta őt telefonon, sosem kapott választ. A lány abban bízott, hogy az előadás napjára sikerül barátjának feldolgoznia a gyászt, ami nem csak őt, hanem az egész dráma szakkört és az iskolát is vasmarokkal fojtogatta.
Azonban csalódnia kellett.
Az előadás előtti napon Megurine Luka egy szatyorni édességgel és gyümölccsel karöltve meglátogatta azt a szerény, régi panellakást, amelyik harmadik emeletére Shion Kaito menekült apja haragja elől. A fiú kénytelen volt elköltözni, hisz mikor kiderült a mássága, többé már nem volt maradása otthon. Lukával együtt kerestek lakást, és együtt is rendezték be, a lány viszont azóta a késő téli, hideg és esős nap óta egyszer sem járt itt.
Lift híján gyalog mászta meg az emeletre vezető lépcsőfokokat, tornacipője halkan visszhangzott könnyed lépteitől. Vállig érő haját két copfba fogta, matrózblúza és térdig érő szoknyája büszkén hirdette a középiskolájukat. Nem volt ideje átöltözni, a tanítás és a próbák után egyből a fiúhoz indult.
– Kaito? – állt meg a 307-es ajtó előtt, vett egy mély levegőt, aztán bekopogott. – Kaito, én vagyok, Luka. Hogy vagy? Bemehetek?
Nem kapott választ, hiába várt hosszú percekig. Újra bekopogott, majd az ajtóra tapadva fülelt, de a légy rezzenését sem hallotta bentről. Pedig Kaito ott ült, az ágy mellé roskadva, a dühében felrúgott, felborított, földhöz vágott berendezés darabjai között, s mint mindig, most is sírt.
Luka nem adta fel, kitartóan szuggerálta az ajtót.
– Holnap lesz az előadás. Mako-chan beugrott a helyedre, de még mindig nem késő eljönnöd. Hisz ezt együtt találtuk ki, a szakkör, te és… – elhallgatott. Nem merte kimondani Izaya nevét. – Ha nem is lépnél fel, legalább gyere el megnézni minket! A műsor végén megemlékezés is lesz. Számítunk rád!
Vállát az ajtónak döntötte, s lassan lecsúszott a félfa mentén. Feje koppant a csiszolt, fa burkolaton, egyszer, majd kétszer, szórakozottan imitálván a kopogást. Kaito hallotta, de nem felelt, a paplanba kapaszkodva figyelte az ablakpárkányon túl felbukó teliholdat. Az ajtón túl lágy, krémes hang csendült fel, erejétől a csillagok is erősebben ragyogtak.
Futari wo kasaneteta guuzen… Anten… Tansen… Hakanaku chiji ni. Shosen konna mono sa tsubuyaita, kareta hoho ni tsutau… Dareka no namida [1] – Luka letörölte arcáról a könnyeket, majd a szeretettel és jókívánságokkal teli szatyrot az ajtó előtt hagyta, felkelt a földről, és egyre halkuló léptekkel elment. Kaito hagyta, hogy a holdfényben szikrázó cseppek az arcáról az ölébe hulljanak. Könnyfátyolos szemei előtt összemosódott az éjszaka képe. Kinyitotta a markát, s a benne szorongatott madárra pillantott; a medál lenyomatot hagyott a tenyerén, olyan makacsul szorongatta a temetés napja óta. Mintha a fájdalommal és szíve nehézségével együtt ezt sem lett volna képes elengedni.
Mou ii kai? – suttogta maga elé, megforgatván ujjai között a madarat. A feje fölé emelte, a holdfény átvilágított a finoman megművelt ékszeren. – Mada desu yo… Mada mada saki wa mienai node. Iki wo tomeru no… Ima. [2]
A térdeit átölelve újra eleredtek a könnyei.

Kaito végül nem jelent meg az előadáson, de a színdarab ettől függetlenül nagy sikert aratott az iskolatársak, a vezetőség és a szülők körében. A helyzet változatlan maradt, Luka az évzáróig nem tudott beszélni a fiúval, aki mostanság egyre többet maradt ki az órákról is. A lány gyanította, hogy ebben a betegsége játszhat szerepet, de mivel barátja nem felelt a telefonhívásokra, kénytelen volt újra elmenni a lakására.
A gyenge, tavaszi szellő leszakított a környező fákról néhány sakura-szirmot, s miután körbetáncolták a lányt, néhány megtapadt a lapockáig érő, rózsaszín hajtengeren. Luka a panelház kapuján belépve kiszedegette őket a hajából, s megigazgatta elcsúszott hajpántját is, mellyel hátratűrte az arcába lógó tincseket. Gyönyörű, mélykék ünnepi egyenruháját virágmintás kendőkkel és ékszerekkel dobta fel. Bal kezében, táskájához fogva Kaito bizonyítványát őrizgette, a fiú ugyanis – az osztályfőnöke és társai legnagyobb bánatára – kihagyta az évzáró ünnepséget. Magassarkúja kellemetlen visszhangot vert, ahogy a kihalt lépcsőházban felindult a harmadik emeletre. Nehezebbnek tűnt megmászni a lépcsőfokokat, mint előzőleg.
Vidáman bekopogott az ajtón, s köszönés helyett egyből kedves, élénk hangon dalra fakadt.
Sotsugyoushiki no to, kyoushitsu ni hitori nokoru. Kimi ga koe wo kaketekureru no wo kitaishite, hitoriyogari no mousou de kaiteki na gensou ni oboreteita: “kimi mo onaji kimochi nandarou?” [3] – Hiába várt, nem érkezett válasz. Luka egy csalódott sóhajjal leguggolt, és becsúsztatta a bizonyítványt az ajtó alatti résen. Megpróbált belesni, ruhája és nyaka azonban nem akarta vállalni a feladatot.
– Mindenki hiányolt a mai évzáróról. A végzősök megemlékezést tartottak Izayáról, nagyon szép volt. Az egész tornatermet virágokkal díszítették fel – mesélte fejjel lefelé döntött fejjel, nyakatekert pózban, majd a kilincsbe kapaszkodva felegyenesedett, s leporolta szoknyáját. – Mikuo is érdeklődött utánad. Szeretett volna elkérni egy gombot a zakódról. Mi az ördög, mintha már végzősök lennénk… – nevetett, választ azonban most sem kapott. Egyszer még bekopogott, aztán pár perc után elhagyta az épületet.
Kaito csak késő este fedezte fel a földön heverő bizonyítványát, amikor hazaért a kórházból. Kora délelőtt elment, ikerhúga unszolására rávette magát, hogy újra felkeresse a kezelőorvosát. A nagy tekintélyű, ősz, idős férfi azt tanácsolta neki, próbálkozzanak meg a kemoterápiával; Kaito fiatalságával érvelt, állítása szerint az ő korában még nagy esély van rá, hogy legyőzzék a rákot. A fiú nem akart belemenni, úgy vélte, már így is több idő jutott neki, mint amennyi kellett volna; nem akarta megváratni a szerelmét, mielőbb csatlakozni akart hozzá. Ahhoz azonban gyáva volt, hogy önként vessen véget az életének.
Míg a kórházban a leleteire várt, az ujjait tördelve, ideges lábdobolással üldögélt a váró egyik székén. Hogy nyugtassa magát, halkan, suttogva dalba fogott.
“Mondai nai.” to tsubuyaita kotoba wa ushinawareta. Dounattatte iindatte sa, machigai datte okoshichaou to sasou, sakamichi… [4]

A nyár beköszöntével egyre elviselhetetlenebbé vált az idő. Kaitonak nehezére esett egész nap a fülledt, párás szobában ülni, azonban még mindig nem vágyott emberek közé. A rosszullétei, fejfájásai ugyan enyhültek, de a gyógyszer és a sugárkezelés hatására újabb mellékhatások ütötték fel a fejüket. Nem kívánta az ételt, de testvérei makacssága miatt kénytelen volt kitartani. Bár eldöntötte, hogy soha többé nem keresi mások társaságát, mégis új emberekkel, idegen történetekkel ismerkedett meg nap mint nap, amikor a kezelésére várakozva a váróteremben ült. A többi beteg kedvesen és nyíltan fordult hozzá, szótlansága ellenére beszélgettek vele, támogatták, ami pozitívan hatott Kaito lelki világára.
Egy fülledt, nyári napon az ágyán fekve bámulta a plafont, fel-feldobva az Izayától kapott madaras nyakláncot, amikor heves kopogás törte meg a csendet.
– Kaito? Luka vagyok! Meddig szeretnél még aszalódni ott bent? Mindegy is, van egy nagyon jó hírem! – Nem felelt a lánynak, de felült az ágyon, s kíváncsian fülelt. – Megpályáztam egy angliai tehetségkutató ösztöndíjat. Ha beválogatnak, akkor a jövő évet Halifaxben tölthetem! Már elküldtem egy csomó stúdiónak a CD-im, és hárman azonnal vissza is hívtak, hogy szeretnének élőben is hallani. Ha Angliában befejezhetem a középiskolát, akkor ott is szeretnék befutni, mint énekes. Hát nem nagyszerű?
Luka a kilincsbe kapaszkodva dőlt hátra, táskája pántja lecsúszott a válláról, ahogy nevetve jobbra-balra táncolt. Kaito halványan elmosolyodott, majd visszadőlt az ágyra, s befordult a fal felé. Örült neki, hogy Luka boldog, de bántotta a tudat, hogy a lány máris tovább lépett. Bár megfordult a fejében, hogy beszélniük kéne, hogy az ő segítségét kéne kérnie, önzőségnek érezte, hogy maga mellé láncoljon valakit, aki nem ezt érdemli. Lukára siker és boldogság vár, Kaitora pedig halál és szenvedés. Kettejük barátsága összeegyeztethetetlen.
Luka, a kongó némaságot hallván, dühösen beszívta az alsó ajkát, s az ajtó elé lépett. Türelmetlenül bekopogott.
– Kaito! Kérlek, engedj be! Beszélgessünk, beszélj hozzám! – Kitartó püfölésének meglett az eredménye, Kaito a februári temetés óta most először szólt hozzá.
– Menj el, kérlek! – hangja fáradtan, betegesen csengett, s Luka egyből tudta, hogy a fiú nincs rendben. Haldoklik, de nem csak fizikailag, hanem lelkileg és szellemileg is. Konoksága az aggodalmon túl mégis jobban dühítette, így válla mögé söpörte sakura fürtjeit, s dacosan hátrébb lépett.
It doesn’t matter! I’ll play along, writing our song, we are perfect – sziszegte dühösen, majd halkan, szomorúan hozzátette, mielőtt még elhagyta volna az emeletet: – I love you… [5]

A júliusi kánikuláig Kaito egyetlen telefonhívást, levelet vagy látogatást sem kapott Lukától. Kezdte azt hinni, a lány megfeledkezett róla és végre tovább lépett, míg egy esős, enyhe estén Luka újból fel nem kereste.
Kaito épp rendet rakott. A minap kénytelen volt levágni félhosszú, kék tincseit, a kemoterápia miatt ugyanis erősen hullani kezdett a haja. A rövid, tüskésre nyírt frizura idegennek hatott, amikor a tükörbe nézett, de kifejezetten jól állt karikás, szárazra sírt szemének, kiálló kulcscsontjának, vézna, beesett vállának. Mégis, ahogy meglátta önnön magát, egy kicsit jobban érezte magát. Izaya hiánya még mindig elviselhetetlennek tűnt, de kezdte megszokni az állandó, szorító érzést a mellkasában. Felkészült rá, hogy nemsokára követi, és ettől kellemes nyugalom áradt szét benne. Nem félt, nem érzett – magához ölelte a fájdalmat, szeretőjeként dédelgette.
Mou ii kai? – Mou sukoshi! Mou sugu nanika mieru darou to. Iki wo tomeru no… Ima [6]
Vett egy mély levegőt, s halkan, szaggatottan fújta ki. Zihálást hallott, fojtott, erőtlen lélegzetvételt. Körülnézett a szobában, s kellett pár pillanat, mire megállapította, hogy a hang az ajtó túloldaláról jön. A kilincshez lépett, ujjait bátortalanul fonta rá, de riadtan elkapta onnan, ahogy felismerte az ismerős hangot.
– Anyának megint rohama volt… – Luka szaggatottan beszélt, a könnyeit nyelve és a szemét törölgetve alig lehetett érteni, mit mond. Az ajtónak vetett háttal ült a földön, és már meg sem próbált kopogni vagy a fiúhoz szólni. – Azt mondta, nem vagyok alkalmas énekesnőnek, és hogy nem fog elengedni Angliába. Be akar zárni a szobámba! Rajtam torolja meg a saját hibáit! Ha Luki nincs ott, én… – Fejét oldalra billentve az ajtóra nézett, oda, mely pont túloldalára Kaito épp letérdelt. A fiú az ajtónak döntötte a homlokát, lehunyt szemekkel kapargatta a lakkozott borítást.
Kurushimagire no iiwake ni sugareba. Sabita kokoro wa… Yukkuri to… Mahi shite… Iku dake… – Luka az ajtóhoz fordult, tenyerével beborította Kaitoét. – Kérlek, Kaito! Kérlek, ölelj át!
Hiába könyörgött, nem kapott választ. Bár nem csak az ajtó választotta el őket egymástól, hanem a fájdalom szülte, mérhetetlen keserűség és magány is, mégis, ahogy Kaito Luka vad tónusával együtt alá suttogta a következő sorokat, közelebb kerültek egymáshoz, mint eddig valaha. A fájdalom összekötötte őket.
Tsumetai heya wo kousa suru kanjou, ima kono basho de kotaete hoshii… [7]

[1]: “Véletlenek, melyek korcsosítva taszítanak minket a sötétbe és darabokra törnek. “Nem számít, mit teszünk, az élet már csak ilyen” motyogtam, majd valakinek a könnyei lecsorogtak a száraz arcán.” Just be friends
[2]: “Are you all right now?Not just yet, because there’s still a long ways to go and I can’t see the end. Stop breathing, right now.” Rolling girl
[3]: “After graudation, I stayed behind in the classroom / Hoping that you’ll talk to me / Since I’m alone, my fantasy takes life / I fell into my comfortable illusion: “Do you feel the same way?”” Boys don’t cry
[4]: “”There’s no problem.” the words he muttered were lost. How can he possibly turn out fine when the hilly roads entice her and cause her to make mistakes.” Rolling girl
[5]: Lie
[6]:”Are you all right now?In just a little longer, we might be able to see something very soon. I’ll stop breathing right now.” Rolling girl
[7]: “As I cling on to your excuses of painful desperation, / my rusty HEART can only slowly become paralyzed. / As our feelings intertwine in this cold room, / I want you to answer me right here right now.” Acute

 

Még nincs hozzászólás.
 
Ti vagytok

TI VAGYTOK
Barátok, partnerek, cserék




















IKONRA VÁR: TakaaChan

SZABAD IKONOK: - 

 

Saca és Dóri szerepjátékos oldala.
Minden jog fenttartva (C) 2009-2016.


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre