|
Billy és Amber levelezései
Kedves Billy!
Furcsa volt arra ébredni, hogy nem vagy velem. Egyik pillanatról a másikra tűntél el, és ez szörnyen megijesztett. Tudom, buta kislánynak tűnhetek, hisz elméletileg szakítottunk, vagy valami olyasmi... de nekem elég volt, hogy úgy elvesztettelek magam mellől, azt álmomban sem hittem volna, hogy fizikailag is eltűnsz. Úgy érzem, ez túl sok ahhoz, hogy feldolgozzam.
Daniel ismét üzleti úton van, így üres a ház. Furcsa, hogy senkire sem kell főznöm, mert Will-chan is dobozos macskaeledeleket kap. Az is fura, hogy nincs férfi a környezetemben. Talán eddig el voltam kényeztetve, mert mindig voltak erős karok, akik vigyáztak rám. De azért jól vagyok, szeretem nézni, ahogy a hanyagul leeresztett redőny résein beszökik a hajnali napfény. Will-chan a fénycsíkokat kergette ma reggel. Nagyon vicces volt, de egyúttal el is szomorított, mert tudtam, hogy csak egy reménykedő kölyök, akinek fogalma sincs róla, hogy elérhetetlen dolgokat kerget.
Képzeld, kezdek megismerkedni a japán konyhával, már tudok miso levest főzni, segítettem is az egyik szomszédomnak. Nagyon kedves férfi, mellette egy kicsit enyhül az űr, amit itt hagytál - persze nem szándékosan.
Vajon én hiányzom neked?
Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon szeretlek. Nem számít, mi történt az elmúlt héten, és az sem számít, hogy mi fog történni! Neked mindig különleges helyed lesz a szívemben, olyan, amit senki más nem tölthet be. Ha valóban sosem volt szerelem köztünk, akkor is különleges volt az az év, amit a barátnődként tölthettem. Semmire sem cserélném el! Azt mondják, nem létezik fiú-lány barátság, de én hiszem, hogy köztünk nagyon mély kötelékek vannak. Lehet, hogy más lány kezét kell fognod, de nagyon szeretném, ha az enyém sem engednéd el. Talán ezért adott Isten két kezet az embernek? Ha rátalál a szerelem, maradjon még egy keze a számára fontos emberekét fogni. Én szeretném fogni a te kezed.
Szörnyen hiányzol! Úgy érzem, egy kis darabot belőlem is elvittél.
Kérlek, nagyon vigyázz magadra! Te is, és Kevin is! Mi mindannyian nagyon aggódunk értetek, és várunk titeket haza! Bírd ki, és sose add fel, mert mi mindig ott leszünk lélekben veletek!
Sok szeretettel ölel: Amber és Will-chan
2010.05.01
(A válaszhoz és a többi levélhez kattints a továbbra!)
Drága Ame!
Megkaptam a leveledet, nagyon örültem neki. Képzelheted, nekem milyen meglepő volt azt látnom, hogy egyik napról a másikra nem mehetek vissza Halifax-be hozzátok. Annyi minden történik itt! El sem fogom tudni mesélni mindet.
Kevvel jól vagyunk, persze kisebb balesetek mindig történnek, de lényegében minden rendben.
Tudom, hogy nem szabadna ilyet mondanom neked, de... hiányzol.
Remélem, veled minden rendben odaát. Amikor a leveled olvastam, úgy éreztem, minden szavad szíven üt engem. Egy kicsit rossz kedvem lett, miután elolvastam a leveledet. Ezért írom ezt a levelet csak másnap (ma).
Úgy sajnálom, ami történt... és még csak békében megbeszélni sem tudtuk, hogy mi volt a baj.
Örülök, hogy megy tovább az életed. Tudod, nincs megállás! Az élet megy tovább. Kinek is a száma ez? Olyan kedves kis dallama van..."Life goes on"...idegesít, hogy nem jut eszembe.
Will-chan mekkora? Nőtt már valamennyit? Vagy még mindig olyan kis töpszli?
Sarahékkal mi van? Nagyban szervezik már az esküvőt? Turbékolnak, mi?
Lassan le kell zárnom a levelet, mert mindjárt esti menet van és utána már nem lesz erőm írni neked, azt pedig nagyon sajnálnám. Holnap meg föl kell adni a levelet, ha azt akarom, hogy időben megkapd.
A kaja borzasztó. Tényleg olyan itt, mint a filmekben. A főtörzsőrmester kisasszonyunk nagyon nagy arc. Igazi karakter, de mindenki fél tőle. Inkább a századosunktól van félnivaló. alig lépte át szerintem a 20-as számot, máris rosszul vagyok, ha eljön mellettem. Vérfagyasztó tekintete van. Kev volt ilyen régen.
Hol gyorsan, hol lassan telnek a napok itt a táborban.
Képzeld, Kev-nek már 18, nekem pedig 44 pontom van! Ha megvan a 180, Mao szól Lionel-nek, hogy hazaküld minket!
Na, most már tényleg megyek, sietek!
XXX: Billy
2015.05.03.
Kedves Billy!
Will-chan olyan pici, mint amilyen volt, úgy tűnik, csak az étvágya nő, de az egyre nagyobb. Már két lábtörlőt tett használhatatlanná. Sarah nagyon boldog, majdnem minden nap beszélek velük. Nagyon felhúzta magát azon, ami történt, ha Elliot nincs, kettétöri a telefonkagylót. Ismered, milyen. Gőzerővel dolgozik azon, hogy kihozzon onnan, de örülök, hogy a főtörzsőrmestered ilyen "engedékeny". Azért tettem idézőjelbe, mert fogalmam sincs, mennyire nehéz gyűjteni a pontokat. Hogy hívják?
Örülök, hogy nem adod fel. Ezt nagyon becsülöm benned. :)
Emlékszel még a szomszédomra, akiről meséltem? Nem tudom, illik-e mesélnem róla, de nagyon sokat segít nekem. A neve Elliot. Elliot Hilbert. Szörnyen rendes fazon, figyelmes, kedves, nem is tudom, mi lenne velem, ha ő nem lenne itt. Próbálom megfogadni Kevin tanácsát, igyekszem új érzéseket gyűjteni, hogy megtudhassam, mennyire más, mint amit irántad érzek. Én sem adom fel!
Képzeld, a napokban elültettem egy virágot. Elkezdett nyílni. Rátok gondolok, ez a Te virágod. Nagyon remélem, hogy sosem szárad el. Ha hazaértél, neked adom, nagyon jól mutatna a szobád ablakában, illik a falad színéhez, és azt hiszem, a szőnyeged is feldobná.
Ne haragudj, most csak ennyire futotta.
Igyekszem minél hamarabb írni.
Szeretettel ölel: Amber
2015.05.03.
Drága Ame!
Annyira jó volt kicsit látni benneteket! Rengeteg erőt adott a továbbiakhoz, meg amúgy is, már nagyon hiányoztatok. Nagyon örültem neki, hogy eljöttetek mind és ezt Sarah-éknak is nyugodtan megmondhatod.
Igazából, egy kicsit sajnálom, hogy nem tudtunk többet beszélgetni. Annyi mindent akartam kérdezni, annyi mesélnivalóm lett volna. Úgyis megkérdezem és elmesélem most mind, de sokkal jobb lett volna ezt közvetlen beszélgetésben.
Gondolom, érdekel, mit gondolok Elliotról, nem? Mármint a szomszédodról... nem Sarah vőlegényéről. Róla tudod, mit gondolok. Úristen, ez a lábjegyzet tök fölösleges volt. Na, mindegy. Szóval, szerintem ő egy nagyon-nagyon rendes srác, nekem minden esetre szimpatikus. Nem ismerem szinte semennyire, kezet fogtam vele, de ahogy láttam, nagyon jól megvagytok, ennek nagyon örülök. Annak is örülök, hogy megtaláltad azt a valakit, akibe kapaszkodhatsz, aki... megadja neked azt, amit én nem tudtam. Furcsa, de ezt leírva egy kicsit még feszít a mellkasomban valami. Egy kicsit zavaró, de kezdek hozzászokni. Szóval összességében nagyon örülök a boldogságodnak.
Kevvel és Neddel csendesen éljük itteni napjainkat. Egy nap majdnem évek hosszúságára nyúlik, ha hiányzik neki valaki, nem gondolod? Néha könnyebb, néha nehezebb Kevvel megtalálni a közös hangot. Érdekes... mikor Lily itt volt, napokig tök könnyen lehetett vele kommunikálni.
A leveledben leírtakra akkor most reagálnék, mert sajnos ezeket sem tudtuk megbeszélni rendesen.
A főtörzsőrmesteremet Melissa Mao-nak hívják. Láttad, igazi... hmm... házisárkány-típus. Félek tőle, esküszöm! Néha jó lenne Kev bátorságával felvértezni magam, de hát ha egyszerűen nem megy, na. A századosom pedig Markus Cruise-nak hívják, de mi mind csak Markus-ként emlegetjük. Nem mintha annyira jóban lennénk vele, tőle is igazán lehet félni. De én látom, hogy nem olyan szőrősszívű, mint amilyen kifelé. Egyébként talán alig idősebb nálam 2-3 évvel. Pontszerzés... háát... Markus-nál jóval könnyebb megszerezni a pontokat, mint Mao-nál. Ő aztán nem adja könnyen őket. De azért lassan, de biztosan haladunk Kevvel előre.
Ami a virágot illeti... Olyan aranyos vagy, hogy gondolsz rám, még úgy is, hogy nem vagyok otthon.
Hidd el, alig várom már, hogy hazamehessünk Kevvel. Mindig hiányoztok.
XXX: Billy
U.I.: Én is ültetnék nektek virágot, de itt minden föld homokból van
2010.05.30.
Drága Billy!
Annyira várom már, hogy hazaérj! A múlt héten elkezdett hervadni a virágod, szörnyen megijedtem, de azóta új erőre kapott, és úgy ragyog, mint új korában. Ez vajon jelenthet valamit? Ugye minden rendben veled? *itt egy nagy pacsni éktelenkedik, valószínűleg habozott a következő mondat előtt* Szörnyen örülök annak, hogy megnősülsz, a közös gyermeketeknek meg még inkább! Nagyon remélem, hogy láthatom majd, miután megszületik! Biztosan örökölni fogja a te borzas hajad, és azt is le merném fogadni, hogy nem sírni, hanem nevetni fog, miközben a szülészorvos kihúzza. *Valamitől egy kicsit foltos és görbe a lap, picit elkenődtek a betűk. Talán vizes kézzel fogta meg. Vagy sírt?*
Itthon minden a megszokott kerékvágásban halad. Mostanában kicsit ritkábban találkozom Elliottal. Most biztos csodálkozol, hiszen a szomszédom... tudod, Daniel titkárnője lebetegedett, ezért átvettem egy kicsit a helyét, mellette pedig a háztartás és Will-chan lekötik minden időmet.
*Újabb tétova pöttyök a következő sor elején.*
Ugye még mindig van helyem a szívedben? Néha úgy érzem, hiba volt elengedni...
Képzeld, amikor van időm, ránézek a gyerekekre. Ai-chan üdvözletét küldi. Nagyon rendes lány, amiért vigyáz rájuk. Sarahékkal azon gondolkoztunk, hogy kiköltöztetjük őket a tanyára, amíg vissza nem értek házat építeni nekik, de aztán Lucy-chant látva inkább úgy döntöttek, maradjon minden így. Nagyon édes gyermekek, mondd meg Kevinnek is, hogy nem kell aggódnia értük.
Nem kell aggódnod, bár a tábori napok bizonyára kemények, de jó helyen vagy ott. Olyanok vesznek körül, akik szeretnek, és a főtörzsőrmestered is nagyon kedves. Múltkor összefutottunk velük, amikor a gyerekeket vittem Kevinhez. Kicsit mogorvák, kicsit zárkózottak, de határozottan jó emberek. Boldog vagyok, hogy van, aki vigyázzon rád.
De azért te se légy hanyag, mostanában hűvösek az éjszakák! Vigyázz magadra!
Szeretettel ölel: Amber
2010.07.07.
Drága Ame!
Tulajdonképpen a múlt héten történt egy kis baleset. Egyszer már történt hasonló, és most megint megtörtént. Egy volt sátortársam rám ijesztett, hogy bajba kevert egy haveromat és borzasztóan megijedtem, hogy esetleg Kev az. Ám mikor elvitt hozzá, megdöbbenve láttam, hogy Ned az. Mire bármit is csinálhattam volna, a srác többször is megütött. Ismersz, nem adom a bőröm olyan könnyen, megvédtem magam! A csetepaté közben háromszor is megszúrt, valószínűleg ezért hervadt el a virágom. Tulajdonképpen jól vagyok, és nem aludtam többet 22 óránál, de azóta is magas lázzal küszködök. Szegény Vera veszettül próbál rajtam segíteni, de azt mondja, ha nem megy lejjebb, kórházba kell vinnie. Azért azt annyira nem szeretném, hiszen Kev és Ned is mind itt vannak, utálnék pont egy kis semmilyen láz miatt kórházba kerülni. Meg aztán az ultrahangról is lemaradnék...
Jaj, Ame, fogalmam sincs, mihez kezdjek... Kev és Ned annyira nem okék együtt... Ned próbálkozik, megtűri miattam, de Kev folyton belémar. Képes volt azt mondani neki, hogy ne szóljon hozzám, mert csak árt nekem. Annyira... tanácstalan vagyok. Verának is beszéltem erről, hosszan taglaltuk egymásnak a véleményünket. Úgy fogalmaztam neki, hogy Kev és Ned egy Y alakú útelágazás két végén haladnak, én meg középen. és míg az út elején képes vagyok mindkettejük kezét fogni és mindkettejük mellett haladni, egyszer majd olyan széles lesz a két út, hogy valamelyikük kezét el kell engednem. De én nem akarom! Mindketten oylan nagyon fontosak nekem...
Ami Elliotot illeti, egyáltalán nem csodálkozok rajta, hiszen mindenkinek joga van az igaz szerelemre. Ha benne találtad meg, annak külön örülök. Csak Te láthatod, mi rejtőzik benne. Kívánom a legjobbakat Vele kapcsolatban!
Ha találkozol Ai-channal legközelebb, mondd meg neki, hogy nagyon szépen köszönöm, és amint lehet, meglátogatom!
Ne légy buta! Rengeteget gondolok rád, örülök, hogy nincs semmi baj odaát. Csak azért, mert nem úgy végződött ez a dolog kettőnk közt, ahogy kellett volna, még nagyon szeretlek és ha tudok, segítek neked bármiben! Rendben?
Nemsokára megint felhívlak.
Szeretettel ölel: Billy
U.I.: Nagyon jó lenne, ha a gyerekek a tanyán ellehetnének, biztos nagyon élveznék a sok-sok állatot.
2010.07.09.
Drága Ame!
Rég nem érkezett tőled levél, úgyhogy úgy döntöttem, írok neked én. :) Elvégre nem láttalak a Felhők Bálja óta.
Ha jól tudom, Lily-t má kiengedték, bár ezt Te biztosan jobban tudod, hisz nem messze laktok egymástól.
Biztos elfoglalt vagy, és szívesen lazítasz Elliot karjaiban. Csak azt akartam, hogy tudd, nem haragszom, amiért nem írtál, csak már hiányzol. Itt egészen jól mennek a dolgok, bár még mindig pakolunk. Éppen tegnap voltunk Neddel ultrahangon. Olyan hihetetlen! Kis csibész, rejtegeti a nemét. Már alig várom, hogy megszülessen!
Ja, igen! Nemsokára mind hazamegyünk. Örülnék, ha láthatnálak!
Szeretettel ölel: Billy
2010.09.12.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
