Múlt:

Apja a hadsereg kitüntetett ezredese, igazi háborús veterán, dicső múlttal, még a második világháborúban tett dicső szolgálatot. Határozott, nagyon karakán jellemű férfi, aki nem tudott elszakadni sosem igazán a katonaléttől. Ennek nyoma látszik feleségén is, aki galamblelkű, sose mert semmiben ellentmondani urának. Házuk valahol vidéken, egy faluban áll, telis-tele kitüntetésekkel, trófeákkal, régi fényképekkel. A helyzet a kis Markus születésével sem változik meg, sőt, nevét a nagyapjától kapja, aki dicső halált halt a fronton, az első világháborúban. Hideg közönyben nő fel, apja sem szeretetet, sem tödődést nem mutat felé, ellenben vadul irányítja minden lépését. Édesanyja meg persze nem mer ellentmondani férje nevelési módszereinek. A kis Markusnak persze fel sem tűnik, hogy mi folyik körülötte, azt hiszi, hogy ezek a normális családi élet feltételei. Általános iskolai tanulmányai szinte kitűnő tanulóként fejezi be. Egyik bizonyítványáért sem lett igazán megdicsérve. Középiskolába lépve, az első irodalomórán kapott egy, a megszokottól eltérő módszereket alkalmazó tanárt, akiről már az első órán elkönyveli, hogy egy fantasztikus ember. A tanár úr mindig arra próbálta nevelni  a diákjait, az osztályát, hogy kövesség a saját hangjukat, ne hagyják, hogy mások döntsenek helyettük. Markus minden szavát csillogó szemekkel itta, mindig arra gondolt, hogy ő is ilyen nagyszerű tanár szeretne lenni, ha felnő!   Csináltak néha az irodalomhoz nem illő feladatsorokat is, amiknek az volt a lényege, hogy fiúk és lányok mind rátaláljanak a magul ritmusára, a saját stílusukra. Ez vezetett végül ahhoz, hogy az ő lénye is, a harmadik végére kezdett feltöltődni, kiszíneződni, értékekkel megtelni, gondolatok jártak a fejében, kinyílt a fantáziája, rányitottak a kreativitására, s délutánonként futva szaladt haza, hogy egy megkezdett gondolatot folytasson. A megkezdett gondolat csak kerekedett, gömbölyödött, míg végül össze nem állt egy egész történetté. Hónapokon át, minden délután leült az asztalához és egészen estig írt, amíg el nem készült egy késő, téli délutánon. Az Ő első könyve! Meg se várta a másnapot, felölelte a rengeteg papírt és szaladt is az iskolájába a tanárához, az ő imádott tanárához és arra kérte, ha van ideje, olvassa el, amit írt. Az irodalomtanár napról napra olvasta a 17 éves ifjú friss, zsenge és törékeny gondolatait. Egy nap a tanár úr odahivatta magához Markust a tízórai szünetben és egy nagyon jó hírt közölt vele. Beszélt az iskolai újság szerkesztőivel és beleegyeztek, az írásába beleolvasva, hogy ő lehet a főszerkesztő. Markus halálboldog, természetesen, azonnal igent mond. A baj egy hónappal később történik, mikor édesapja bemegy fogadóórára és összeül az irodalomtanárral. A két férfi mintha két különböző gyerekről beszélne, a tanára dicséri, áradozik a tehetségéről, az aktivitásáról, a fegyelméről, a kreativitásáról, apuka meg nem érti, az úr miről beszél, míg meg nem mutatja neki Markus könyvét, meg pár iskolaújságba írt cikkét. Este Markus hazaesve nem érti, miért néznek rá a szülei dühösen. Illetve, inkább az apja. Csúnyán összevesznek, aminek az lesz a vége, hogy az édesapja tűzre veti a fiú egész áldozatos munkával megírt könyvét, minden eddigi megjelent cikkét. Még az iskolájából is kiveszi, hogy beirassa egy vidéki, bentlakásos katonai iskolába. Alig 3 év alatt elvégzi az iskolát, 20 évesen századosi rangot kap és Bradfort-ba küldik.

Jelen:

Ma egy katonai kiképzőtáborban dolgozik, a helyi főtörzsőrmester asszony alatt, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál. Úgy néz ki, szerelme viszonzásra lel, de még mindig fél megmutatni a nőnek a benne rejlő elnyomott gyermeket.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés